Történelmi múlt

Történelmi múlt


Település ahol élünk

(A közölt adatokat Dr. Erdődy Gyula: Jó szeretnivaló világban élni... című monográfiájából és Gávay Cintia diplomamunkájából közöljük.)

A község két településből alakult ki. Kozár neve 1332-1335 között Kosar alakban bukkant fel a pápai tized összeírásaiban. Misleny neve 1266-ban íródott le először a történeti forrásokban Myslen változatban. A Kozár helynév a Kabarokra (Kazár néptöredék) emlékeztet, a Misleny helynév horvát eredetű személynévből (Misljen) keletkezett. Kiskozár és Misleny falvakat 1928. szeptember 6-án előbb Kiskozár, majd Kozármisleny néven egyesítették.

A község történetének kezdete a régmúltba nyúlik. Az első régészeti lelet a bronzkor korai szakaszából, i.e. 1800-1900 körül a Somogyvár-Vinkovci kultúra népétől bukkant elő.

A rómaiak is számos emléket hagytak maguk után.

A Botos-dűlőben 1942-ben római érméket, leleteket, épületnyomokat rögzítettek. Üszögpusztán 1949-ben a halastavat tápláló forrásnál római kori villára utaló romokat találtak. A Samuka-féle téglaháznál 1950-ben boltozatos római téglasírt találtak. A Hunyadi utca 44. sz-ú ház udvarán egy darab Faustina érem került elő. A Kossuth utca 37. sz-ú háznál 1969-ben római kori kocsitemetkezés került napvilágra, ahol két felszerszámozott ló csontvázát találták. (jelenleg a Pécsi Várostörténeti Múzeumban tekinthető meg - Felsőmalom u. 9.)

A 6-9. század között régiónkban élt avarok is hagytak maguk után Kozármislenynél emléket. A kiskozári szőlőhegyből szőlőforgatáskor előkerült leletek 1907-ben a pécsi múzeumba kerültek. A honfoglalást követő időszakból a 10-11. század korából 1960-ban kilenc sírt tártak fel. A környék jelentős szerepet játszott Baranya vármegye kialakulásában. A területen két jelentősebb várispánságról tudunk, középpontjukban egy-egy földvárral, élükön az ispánnal. Az egyik a baranyavári, a Villányi-hegységtől délre jött létre, a másik pedig a koaszti, amelynek központja Kozármisleny, Nagykozár környéke és az innen Villányi-hegységig terjedő területet foglalta magába.

A koaszti várispánság többször volt átvonuló hadak szálláshelye és a hagyomány szerint többször láthatta a magyar királyt fényes kíséretével.

Egy újságcikk az 1934. decemberében megjelent Pécsi Naplóból "

Olvasóink közül bizonyára többen vannak, akik nem tudják, hogy városunk tőszomszédságában s Pécshez alig 9 kilométernyire levő Misleny községben 1038-ban várispánság volt. A várispán neve Koard (Koaszt) volt az akkori nyelven, lehetséges, hogy ma Kard-nak neveznénk.

Baranya megyében ez időben két várispánság volt Baranyaváron és Baranyabaksán. Magyarországon az akkori időben összesen 82 várispánság volt, melyek a király birtokai voltak, mert minden uratlan meg nem szállott terület a király tulajdona volt, melyre a király várispánokat – comes – nevezett ki s a várjövedelem 1/3-a a várispáné, a 2/3-a pedig a királyé volt A várjobbágyok munkálták a földet s egyúttal az őrségi teendőket is ők végezték."

A török időkből

Berze Nagy János gyűjtéséből:

A KOZÁRMISLENYI VÁR "Kozármisleny határában, a falu és Pécsudvard között egy szép formás domb látható. Ezen a török időkben egy jól megépített vár állt. Minthogy ennek ura Koasz volt, a várat a messze környéken mindenki csak Koaszt-vára néven emlegette. Ha manapság azon a környéken, de még inkább a domb alján fekvő Koard dűlőben szántanak, az eke sok tégla- és épülettörmeléket vet napvilágra a régi falakból. A várból csak ez maradt meg ennyi idő után. Hogyan és mikor pusztult el Koasz vára, azt a környéken akárki megmondja.

Amint Mohács után az országban megtelepült a hódító török, Koasz is sejtette, hogy az ő kis szigete nem sokáig tarthatja magát a pogány tengerben. Voltak többen olyan nádszál emberek, akik azt tanácsolták neki, hogy fusson, vagy adja meg magát szépszerével a töröknek. Csakhogy Koasz nem így határozott! Volt neki egy pár száz erős és jól képzett katonája. Összehívta őket és megmondta, hogy másnap reggeltől estélig nyitva lesz a vár kapuja. Aki nem akar maradni, föl is út, le is út szabadon mehet, de ha valaki marad, az számoljon azzal, hogy a haláláig meg kell állnia a helyét.

Mentek-e el, nem-e, azt senki nem tudja, mert nem nézett utánuk, és nem is siratta volna őket senki. Egy biztos, ha mentek, azzal sem jártak jobban, mert a török karjaiba futottak.

Alig zárták be a várkaput, ott állt a török. Sokan éppen nem jöttek, úgyhogy Koasz maga is úgy gondolta, jó lesz kicsapni ezekre, és alaposan megleckéztetni őket.

Úgy is lett. Kiugratott vagy félszáz legjobb lovasával, és lecsapták a török fejét, ha elérték. Futottak azok a kiserdő felé, mint a nyulak! A magyarok pedig a nyomukban jártak mindenhol. Hanem azt még nem tudta sem Koaszt sem más, hogy ravasz fajzat a török. De hogy rókaész rejtőzik a fene turbán alatt, azt most megtudhatták! Jószerével csak kezdték volna éppen az igazi csetepatét, amikor egyszerre az erdőből, meg az árkokból, gödrökből jönnek ám elő a törökök. Jöttek, jöttek, mint iskolából a gyerekek! A magyarok látták, hogy itt valami nagy kelepcébe akarják csalni őket Koasz visszaparancsolta az embereit, úgyhogy veszteség nélkül vissza tudott vonulni a várba, sebesültjük is alig volt.

Hanem a török dongott, nyüzsgött, mint a fölpiszkált darázsfészek! El sem nyugodott kint a lárma egész éjjel. Hajnalban aztán jöttek tűzzel, vassal, létrával, fegyverrel, meg mindennel a várbeliekre. A falak is, az emberek is állták a harcot. A falakat igen megtörték ugyan a janicsárok, de nem jutottak be a ledöntött falrészeken sem. Másnap kezdték újra a viadalt. A török összeszedte minden fegyverforgató népét, akit környéken csak talált. Majdnem kétszer annyian voltak, mint az előző napon. A magyarok csapata fele sem volt a réginek. Hanem az elszántságuk megszázszorozódott! Látták a rengeteg törököt, és azt is megtudták, hogy éjjel a vár alagútján a sajátjukból is többen megszöktek, mert megijedtek a túlerőtől. Mi kell még ilyenkor?!

A török nem tágított. Törette, döntötte, morzsolta a falakat, hogy Kosznak és katonáinak a szívéhez férjen. A kontyosok egész falkába verődve rohamoztak. Külön a legjobbakat összegyűjtötték a kapu ostromához. Ebből Koasz már látta, hogy a harcnak vége. Megmaradt embereivel a várfalra ment a kapu mellett. A megingott várfalnak nem kellett ott más, csak ezeknek az embereknek a lábdobogása, meg a kintről kapaszkodó törökök. Kidőlt a fal, s a törökök között öldöklő pusztítást kezdtek a falról közébük ugrott Koasz emberei. Csakhogy a túlerő ellen hiába volt minden vitézség.

Ott vesztek bátor halállal. A török még napok múltán sem tudta eltemetni a sok halottját. A sebesültek is ott jajgattak mindenfelé a várban, körülötte, vagy az erdőben a puszta földön meg a sátrakban. Szó se lehetett arról, hogy valahova hamarjában elvigyék őket. Ezek a nyomorultak pedig szidták, átkozták Koasz várát és népét. Esténkint valósággal ordítottak. Azt kiabálták, hogy a várban újra Koasz az úr, és összegyűjti népét. Még az egészséges törökök is rémülten futkostak éjjel, mert hol itt, hol ott jelent meg Koasz szelleme. És ez így ment napokon át. Végül a török parancsnoknak - akinek ugyancsak egy jókora vágás volt a fején, és aki nem egyszer maga is látta Koasz szellemét – mit volt mit tennie, mihelyt munkafogható embereket kapott, gondoskodott, hogy katonáit ne háborgassa Koasz vezér szelleme.

A régi várból csak az alapfalak maradtak meg, mert a török a föld színéig lerombolta az erősséget."

A Kiskozár helynév kis előtagja a szomszédos Nagykozár miatt megkülönböztető szerepű. A Kozár helynév a kabarokkal, a magyarsághoz csatlakozó kazár néptöredék itt letelepített csoportjára emlékeztet.

A Misleny helynév szerb-horvát eredetű személynévből keletkezett. Kiskozár és Misleny falvakat 1928. Szeptember 06-án előbb Kiskozár, majd Kozármisleny néven egyesítették. Az így kialakult településen ekkor 1276 magyar, 241 német, 4 horvát és egyéb anyanyelvű élt. Felekezetre nézve 1470 lakosa római katolikus, 38 református, 9 evangélikus és 4 izraelita vallású. A községben ekkor 320 lakóház volt. Közoktatási intézményei: egy községi és egy magán elemi népiskola.

Hosszú évek teltek el, mire az úgynevezett Újtelep összeépült az öreg faluval. Az egykori Malom-árokban, a Csatornán valamikor több malom működött.

Kozármislenyhez számos hagyomány kötődik. Például az, hogy a környező falvak népe Kosármislenynek, Szatyormislenynek nevezte, ugyanis a mislenyi kofák kosárral, szatyorral jártak a piacra. A Rongyos Misleny elnevezés az egykori lakosság szegénységére utal. A "mislenyi klumpások" csúfoló az itt élő német lakosságra vonatkozott, akik a magyarokat hurkásoknak hívták.

A II. Világháború után

A felszabadulásról így írt 1972-ben Győrfy Béla a község krónikájában:

"Kozármisleny község 1944. November 28-án szabadult fel. Ezen a reggelen sűrű köd ülte meg a községet, amikor elkezdődött a támadás. A mohácsi úton harckocsik és ágyuk dübörögtek. A lakosság rémülten menekült az óvóhelyre. Harc a községben nem bontakozott ki, mert a németek Pécs felé elmenekültek. Újtelepen és Üszögpusztán viszont harcok alakultak ki a csapatok között. A harcokban több német és szovjet katona is elesett, Üszögpuszta határában nagyarányú páncélos csata is kialakult. A németek a túlerőben lévő szovjet csapatoktól vereséget szenvedtek és elmenekültek Pécs felé. A harcok során egy fiatal újtelepi fiú is életét vesztette. A községbe Villány felől érkeztek az első szovjet csapatok. Ezek az utánpótlás biztosítására lovakat, kocsikat vittek magukkal. Az átvonuló csapatok vonulása napokig tartott."

A fejlődésnek minden szinten fontos eleme a tanítás, az oktatás, mivel ez formálja lakóinak gondolkodását, magatartását és biztosíthatja az emberek hozzáállását, segítőkészségét. Ennek tükrében 1945-ben avatták fel Kozármisleny- Újhegy új iskoláját. 1945-ben alakult a településen katolikus lelkészség, melyből 1977-ben plébánia lett. A község egyházi anyakönyveit 1950-től vezetik és őrzik itt, előtte egyházi anyakönyvezetési szempontból Egerághoz tartozott. 1952-ben kapott Kozármisleny autóbusz járatot.

A település gyors fejlődése lényegében az 1960-as évek második felében indult meg. Az 1970-es években Pécs új kertes, családi házas peremtelepülésének tekintették. 1970-ben 1596 magyar, 301 német és 16 délszláv lakosa volt. Ekkor az új lakótelepnek 450 lakosa volt, 1977-ben pedig már mintegy ezer fő élt itt, önmagában jóval több, mint az "anyafalu" belterületének egész lakossága. Baranya megyében egyedülálló népesség növekedés napjainkban is tart. Ennek elsőrendű oka a Pécsiek kiköltözése a lakótelepi, sűrű népességű környezetből csendesebb, családi házas, kiskertes övezetbe.

1971-ben épült Mór püspök tiszteletére Kozármisleny plébániatemploma. A plébánia udvarán épült meg a templom, elrejtve a külső szemlélő elől. Akkoriban nagy eredménynek számított a politikai szemlélet miatt, hogy egyáltalán felépíthették, ezt is csak megkötésekkel tehették. Ha a templomot külső szemlélő szemével nézzük, az első furcsaság, amit észreveszünk, hogy nincs tornya. A másik megkötés, hogy csak eldugott helyen építhették, nem épülhetett például a falu terére, olyan helyre, ami illik egy templomhoz.

1972. március 04. Nagy ünnep színhelye volt este Kozármisleny-"Újfalu" területe. Ezen az estén gyulladt ki a villany 3,5 km hosszon, az új településen. A kozármislenyi tanács 1970 és 1975 között több mint 200 házhelyet értékesített. Egy 1974-ben megjelent cikkből: Szántó Tibor tanácselnök beszámolójában elmondta, hogy ez évben elkészül az új falurész "A" jelű útja, amely 411 ezer forintért épül. További 85 ezer forintot költöttek másik három út tervezésére. Ugyancsak ez évben járdákat építenek újtelepen részben társadalmi munkával, részben a tanács anyagi hozzájárulásával.

Elkészült a falu autóbuszvárója, s ezen a héten fejezik be a helyi építőbrigád tagjai a 70 gyermek elhelyezésére alkalmas óvoda építését. A tervek szerint jövőre egészségházat és orvosi rendelőt is építenek lakásokkal együtt.1979. november 7-én adták át az új óvodát. Kozármisleny kinőtte az addig 75 személyes óvodát. Az új 100 személyes építését 1977-ben kezdték építeni állami támogatás nélkül, nagy társadalmi összefogással. A kozármislenyi tanács egymillió forinttal járult hozzá a létesítményhez.

1982. december 7-én Kozármisleny összekapcsolódott a Dunával. Megépült a község vízvezeték-hálózata, amelyen keresztül egészséges ivóvíz jut szinte valamennyi házhoz.

1983-ban az út menti erdőtől délre 600 házhelyet, attól északra pedig további 450-et akartak akkor kialakítani, így a község már az útnak mindkét oldalát elfoglalhatná.

Még 1983-ban minden földutat szilárd burkolattal láttak el.

Az új faluközpont a fejlesztés éveit éli ebben az időben. A községi tanács és az ABC között 1984-ben átadják a posta crossbar telefonközpontját. Ugyanebben az évben avatják az irodaépülettel szemközt az orvosi rendelőket Az óvoda mellett megkezdődik az iskola építése, elsőként négy tanterem. 1986 októberében már elmondhatjuk, hogy meleg van az óvodában, az iskolában és a rendelőkben is. A földgázprogramot eredetileg két ütemre tervezték, első lépésben az intézményeket, másodikban a lakásokat kapcsolták volna a rendszerre. A második ütem viszont csak az újabb falurészekre terjedt ki. A régi falurész gázellátását csak ezek bekapcsolása után kezdték tervezni, így az öregfalu rendszerbe való kapcsolása csak 1988 elején történt meg. A tanács jelentős mértékű anyagi hozzájárulása tette lehetővé, hogy az itt lakóknak nem kellett többet fizetniük, mint az újtelepen lakóknak.

A víz, villany, telefon, gázhálózat kiépítése és a parabola rendszer felszerelése után már csak egyetlen hiányosság volt, a szennyvízhálózat megépítése. 1991. Júliusában kezdődtek a munkálatok. A gravitációs rendszerű hálózat első szakaszában az újonnan épített házak bekötését kívánták megvalósítani. A megépítés határideje 1992. volt. A község 1074 házából 848 kapta meg a lehetőséget, hogy már ne derítőaknákkal kelljen megoldania a szennyvízelvezetést. Az öregfalut ekkor még nem kötötték a hálózatba, egyrészt mert a domborzati viszonyok nehezítik a munkát, másrészt mert az ott lakók nem merték vállalni a szennyvízhálózat építéséből rájuk eső terheket, ugyanis csak 66 %-os többség esetén lehet az építkezést megkezdeni.

Copyright © Kozármisleny Online - Minden jog fenntartva - Made by PCLaci